Csehország beszámolók: Přáslavice, Bunkr Přáslavice, SzG3

A Beszámoló Fotóalbuma ITT található!

Figyelem: ha valaki szereti Csehországot, szeret ott nyaralni, kirándulni, csak van valami kellemes élménye a csehekkel kapcsolatban, csatlakozzon a Szeretem Csehországot Facebook oldalamhoz!

Na most tényleg egy egészen más dolog. Az utazásom előtt néhány nappal fedeztem fel ezt a helyet, közvetlenül Olomouc mellett (keletre). Gyorsan megvásároltam a jegyemet interneten (csak ott lehet, a helyszínen nem!!). Szombat du 14:00-ra vettem a jegyet, ekkor van egyedül VIP vezetés egy héten, ami az egy órás túra helyett két órás. Na erről ennyit

A helyszín 2022-ig nem volt látogatható, a rendszerváltásig szigorúan őrzött terület volt. Az alap koncepció az volt, hogy az amerikaiak a kubai válság idején tele tették az USA-t kommunikációs központokkal, hogy egy esetleges atomháború esetén is legyen biztos katonai kommunikáció. Ezt irigyelték meg a szovjetek és ők is terveztek egy hasonló hálózatot kialakítani a Varsói Szerződés területén. Itt volt a fő központ és ehhez csatlakoztak az alközpontok. Szerencsére nem tört ki az atomháború és rendszerváltás miatt az egész abbamaradt. Csak ezt a központot építették ki és még néhány alközpontot, mindet Csehszlovákia területén. Máshová nem jutott belőlük.

Max 25 fős a vezetés ( a honlap szerint, most kb 20-an gyűltünk össze). Maga a komplexum 2 emelet magas és 4 emelet mély.

Végigkalauzolnak a 70-es évek nukleáris kommunikációs bunkerén , amely teljesen fel van szerelve az akkori technológiával. Háborús konfliktus esetén megerősített távközlési pontként kellett volna szolgálnia. 1,5 méter vastag beton falak közé lépünk be, ahová egészen a közelmúltig nem lehetett bejutni megfelelő biztonsági ellenőrzés nélkül.

Megmutatják az egykori telekommunikációs csarnokokat, tartalék energiaforrásokat, szűrő- és fertőtlenítő kamrákat, konyhát, hálószobákat, bunkerkezelő irodákat és számos egyéb helyiséget, ahol a berendezés a bunker legénységének akár 10 napos fennmaradását hivatott biztosítani. Az egészet átlengi a 70-es évek stílusa, technikája.

Erről ennyit, de azért vannak némi kifogásaim. A 350 KCS-ár egy kicsit túlzottnak tűnik (legalább is szerintem). Nem volt angol (vagy német) anyag a vezetésről. Szerintem a túravezető agyon beszélte az egészet, meglehetősen hangosan, ez egy két órás túra alatt meglehetősen fárasztó (csak én voltam külföldi). Ezzel együtt kifizettem a 350 KCS-t (a fentiek csak utólagos okoskodások, utólag könnyű). Így is érdekes volt, ilyet nem gyakran lát az ember. Amúgy - kizárólag csak az én véleményem alapján - néhány jól felszerelt laptop manapság el tudná látni ugyanezt a feladatot egy nagyobb szobában (gondolom, el is látja a megfelelő helyeken).

Néhány szobában hidroponikus növénytermesztés folyik, a bejáratnál kiállított minta zöldségekből az látszik, minőségi anyagot állítanak elő.